Miután a szlovák rendőrök súlyosan bántalmazták, Milan Hudák, a 31 éves roma férfi úgy döntött, befejezi tanulmányait és nem áll meg a tanári diplomáig. Történetét végigkövetve megismerkedhetünk azokkal a nehézségekkel is, melyekkel a telepeken élő roma emberek küzdenek és felismerhetjük a civil szervezetek jelenlétének fontosságát a segítő munka során. Hudák története felkeltette a Faction Films filmgyártó műhely figyelmét és a történet 25 perces angol nyelvű feldolgozásába kezdett, melyet az Al Jazeera tévécsatorna fog bemutatni a Witness (Tanú) sorozat keretén belül. Ez a sorozat a világ minden táján forgató független dokumentumfilmesek alkotásait hozza el a nézőkhöz azzal a céllal, hogy olyan érdekes történeteket mutasson be, melyek jellemzően elkerülik a nagy hírcsatornák tájékoztatási fókuszát.
Hudák, akit barátai Igor becenéven szólítanak, egy Bodollói út nevű romatelepen él ami szlovákiai a Kassa közelében található Szepsi városka perifériáján fekszik. Igoron kívül körülbelül nyolcszáz ember lakik a telepen- kirekesztve a város életéből. Az itt lakók felének háztartásába nincs bekötve hálózati vízvezeték és csak elvétve akad olyan telepi, akinek stabil munkahelye lenne. Igor szerint a magyar nyelv (a telepi gyerekek a helyi magyar tanítási nyelvű általános iskolát látogatják) nem megfelelő ismerete és a motiváció hiánya gyakran azt eredményezi, hogy a telepi gyerekek többnyire el sem jutnak középiskolai tanulmányaik megkezdéséig.
„Nem azért vagyunk itt, hogy bárkit megvádoljunk azon életkörülmények fennállásáért, melyben a telepi roma emberek kénytelenek élni” mondja Benjamin Cunningham, a Slovak Spectator című, Szlovákiában megjelenő angol nyelvű hírportál szerkesztője és a dokumentumfilm producere. A film narratívája igazságok szájbarágós sulykolása helyett teret enged a nézőnek hogy eldöntse, mit szeretne elfogadni abból, amit bemutat.
Szakítás a droggal
Igor gyerekkorában elég jó tanuló volt. Minden akkor változott meg, amikor édesapját letartóztatták és elítélték. Ekkor Igor kimaradt as iskolából, drogozni kezdett és fémtolvajlásba keveredett, hogy fedezni tudja a napi drogozáshoz és a túléléshez szükséges étel megszerzéséhez kellő kiadásokat. „Az emberek nem jókedvükben szipuznak. A hígító megszünteti az éhségérzetet, a szorongást és a használók bódult állapotban úgy érzik, mindenük megvan amit szeretnének” nyilatkozta Igor a Slovak Spectatornak.
2009-ben az ETP Slovakia, egy helyben dolgozó civil szervezet egy közösségi központot alapított a telepen, ahol Igor az ifjúsági programokban önkénteskedett.
A közösségi központ talán az egyetlen, a telepiek számára is hozzáférhető hely ahol közösségépítő és oktatási programokban vehetnek részt. Iskolakezdés előtti programokat is szerveznek itt a telepi nagycsoportos óvodás korú gyerekeknek, elsősorban művészetterápiás és fejlesztő módszerek mentén dolgozva. Ahogy Irena Horváthová,a központ egyik szociális munkása-és Igor nővére- elmondta, a központban dolgozó szociális munkások a telepen kívüli élet szociális normáiba való beilleszkedésben is segítik az iskolakezdés előtt álló gyerekeket.
„Igor sok fontos tudnivalót, többek közt a számítógéppel való munkát sajátította el itt.” nyilatkozta Horváthová a Slovak Spectatornak. „De mindenekelőtt megtanult álmodni egy élhetőbb jövőről. Ez az, ami sok telepi gyereknek nem adatik meg azzal a természetességgel, ahogy ez a másutt felnövő gyerekek esetében történik”. Igor első közösségi központi munkanapján kitalálta, hogy tanár szeretne lenni. Ugyanakkor a telepen kívüli emberek felé is nyitottá vált és barátkozni kezdett néhányukkal, ami nagy erőt adott neki a droghasználat abbahagyásához.
„Hirtelen szégyellni kezdtem amit csinálok” mondja Igor. „Miután felhagytam a drogfogyasztással, hat vagy hét srác követte ebben példámat”. Azóta Igor roma történelem, szexuális felvilágosítás és drogprevenciós foglalkozásokat tart a telepi gyerekeknek, sőt, droghasználó életében szerzetttapasztalait egy színdarabban dolgozta fel, melyet a helyi fiatalok mutattak be.
A verés
Hogy végül megkezdhesse a tanárképzőt, Igor megpróbálkozott egy kassai középiskola elvégzésével, de nehezen boldogult a szlovák nyelvvel. Ahogy elmondta, a telepi gyerekek a cigány nyelv helyi (kárpáti cigány vagy lovári-a ford. megj.) tanulják meg szüleiktől életük első hat évében. Hat éves koruktól általában a helyi magyar tannyelvű iskolában folytatják tanulmányaikat, ahol a tanítási nyelv magyar, a szlovákot idegen nyelvként oktatják. Igor folytatta az ifjúsági munkát a közösségi központban, de a tanárrá válásról szőtt álmát elkezdte feladni.
A nagy fordulat 2013 június 19-én történt, amikor több mint hatvan felfegyverzett szlovák rohamrendőr tört rá a telep mit sem sejtő lakóira. Azt állították, hét embert keresnek akikből az egyiket sem sikerült előállítaniuk a helyszínen,de a szemtanúk állítása szerint tizenöt találomra kiválasztott telepi lakos hurcoltak be a helyi rendőrségre brutális eszközöket alkalmazva, miközben az előállítottak közül mindenki, a többi telepi lakos közül pedig sokan súlyos sérüléseket szenvedtek.
„Ez rettenetes volt, nem is akarok visszaemlékezni rá” mondja Igor. „Betörték a fejem, elvették a pénzünket, tönkretették mobiltelefonjainkat.” A rendőrségen a rendőrök azzal fenyegették, hogy eltörik a kezét. A szlovák rendőrség – később kevesek meglepetésére teljesen légből kapottnak bizonyult- állítása szerint azért állították elő a tizenöt embert, mert a telepre való bejutás közben „valaki megtámadta őket”. A tizenöt előállított közül mégsem sikerült senki ellen sem vádat emelni.
Tanulás a buddhistákkal
A verés okozta trauma következtében Igor úgy döntött,elmegy a telepről és felvételét kérte a Sajókazán működő Dr. Ámbédkar iskolába. „Igor felvette velünk a kapcsolatot, és közölte, nálunk szeretné befejezni tanulmányait.” mondta el a Slovak Spectatornak Derdák Tibor, az iskola igazgatója. „ A kelet-európai középiskolák többsége nincs felkészülve az ilyen nehézségekkel küszködő fiatalokkal való munkára, elsősorban kirekesztő attitűdjük miatt és szakmai kompetenciák híján.”
A Dr. Ámbédkar Iskola egy, a magyar állam, buddhista csoportok és magánadományozók által fenntartott, hátrányos helyzetű háttérből érkezett fiatalok fogadására is képes középiskola. Az iskola különböző telephelyein 400 felnőtt és tinédzserkorú diák tanul, akik többsége roma származású és mélyszegénység sújtotta társadalmi közegből származik. Ahogy az iskola honlapjáról megtudtuk, az iskola négy, Miskolc környéki apró falvakban található oktatási központjában a diákok befejezhetik általános, illetve középfokú tanulmányaikat, de szakképesítést is szerezhetnek.
Az iskola megszervezésének alapötlete egy Indiában működő, modern buddhista mozgalomtól származik, amely India dalit lakosságát sújtó társadalmi kirekesztés ellen küzd. A dalitok – közismertebb elnevezéssel élve – az érinthetetlenek kasztja az indai társadalmat jellemző kaszthierarchia legalján vannak tartva. Derdák a kelet-európai romák és az indiai dalitok néhány alapproblémáját azonos vagy hasonló gyökerűnek tartja. Amikor a gyerekek megérkeznek az iskolába, az alapokat kell elsajátítaniuk. Például amikor Igor megérkezett iskolánkba, nem tudta megmutatni a földgömbön, hol van Afrika. Ugyanakkor elmondhatjuk azt is, hogy a beiratkozott tanulók többsége bámulatos gyorsasággal hozza be lemaradását és általában egyhamar csatlakozni tudnak az aktuálisan folyamatban levő tanmenethez. „A nálunk tanuló gyerekek semmivel sem problémásabbak más középiskolákban tanuló diákoknál, mondja” mondja Szűcs Judit, aki művészetelméletet oktat a középiskolában, de más oktatási intézményekben is tanított azelőtt. Hozzátette, a Dr. Ámbédkar Iskola tanárai nem elnézőbbek diákjaikkal a tanagyag számonkérése során más középiskolák tanárainál. Ha szükséges, inkább plusz foglalkozások során helyezik erősebb lábakra diákjaik ismeretanyagát.
A jó tanuló
Igor, aki most másodéves középiskolás és jó tanulmányi eredményeket ér el, úgy osztálytársaira, mint hátrahagyott telepi barátaira jó hatással van. „Talán kora és kitűzött célja iránti hajthatatlansága miatt is.” – jegyzi meg Szűcs Judit.
Galyas Péter, az iskola egyik 19 éves tanulója elmondta a Slovak Spectatornak, hogy fel akart hagyni tanulmányaival, de Igor rábeszélte a folytatásra. „Sok osztálytársam számára még mindig a közmunka megszerzése tűnik a legmagasabb elérhető célnak” mondja Igor és hozzáteszi „az én válaszom erre az, hogy a helyes út a tanulmányok befejezése, és egy jó munkához való hozzáférés. Olyanhoz, amilyen az én jövőbeli tanári állásom lesz”.
A romák megismerése
Igor egy személyben rengeteg romákkal szemben táplált előítéletet cáfol. Halkszavú, kiegyensúlyozott és udvarias. Karim Shah a dokumentumfilm rendezője elmondta, a film forgatása közben az egész telep szívesen látta a forgatócsoportot. Hozzátette „az ilyen filmek értelme az, hogy bemutassa a marginalizált vagy más módon nem mindennapi életet élő közösségek hétköznapjait és segítsék az emberek és társadalmi csoportok közeledését.
Igor történetén keresztül felismerhetjük hogy néha egy kicsinek tűnő segítség is hatalmas változást jelenthet egy elnyomásban élő ember vagy csoport számára. „Nagyon ritkán tudnak az ilyen dolgok megtörténni izolációban, kirekesztésben. Igor története sem saját magától indult be.” nyilatkozta Shah a Slovak Spectatornak. „A történet alakulása szempontjából kulcsfontosságú a segítség, amit Igor testvérétől, Irmától és az ETP civil szervezettől kapott.”
Eredeti:
http://www.ambedkar.eu/al-jazeera-film-focuses-on-abused-roma-mans-quest-to-become-a-teacher/