Szlovákiai romaként Igor azt vallja, a tanulás az egyetlen remény a jövő megváltoztatására közössége számára.
Igor és tertvérei egy kelet-szlovákiai szegregált romatelepen nőttek fel.Gyakran szembesültek rasszizmussal, kirekesztéssel, sőt, tettleges romaellenes erőszakkal. Miután Igort a helyben szolgálatot teljesítő szlovák rendőrök megtámadták és bántalmazták, úgy döntött, Irma nővére támogatásával folytatni fogja tanulmányait.
Elköteleződve tanulmányai folytatása iránt, célja, hogy csatlakozhasson Irma nővéréhez, aki képesített tanárként dolgozik a szegénységtől és elnyomástól szenvedő telepük gyermekeivel.
A dokumentumfilm (Educating Igor) bepillantást nyújt a szlovákiai roma közösségek szegregált és mélyszegénységben tartott világába és cigány származásuk miatt gyakran kiközösített Igor és testvére Irma harcába, akik az oktatást akarják használni közösségükhöz tartozó fiatalok jövőjének megváltoztatásához.
A rendező szemszögéből
Sylvia Stevens
Abban a pillanatban hogy beléptünk a szlovákiai Szepsiben található Budulovaska utcai romatelepre egy számunkra teljesen váratlan és ismertelen világba csöppentünk. 800 roma embert találtunk ott, akiket a helyi közüzemi hálózat akori állapota szerint egyetlen ivókút volt hivatott ellátni ivó és a háztartás szükségleteihez szükséges vízzel. Az ott lakóknak naponta komolyabb távokat kell legyalogolni,hogy vízhordó edényeiket megtölthessék. Az áramellátáshoz való hozzáférésük korlátozva van. A telepiek többsége munkanélküli, csak néhányuknak van szerődéses állása.
Az első pillanatokban egy zord és minden kényelemtől mentes, de a kierkesztéstől és az áldozati szereppel való azonosulástól terhelt kép tárult elénk, amit a világ más részeiről már bizalmasan ismerünk.
Ezután azonban összefutottunk Igorral és Irmával és egyszecsak úgy éreztük, az igazi történet csak most kezdődik. Igor és Irma nem áldozatként érzékelik önmagukat. A telepet otthonukként és közösségükként élik meg. Miközben bejárták velünk a települést, nem csak a valóságot, hanem a jobb és emberibb jövőbe vetett reményüket is megmutatták. Filmümk itt kezdődik.Igor történetét egy helyi ujságíró, Ben Cunningham riportjából ismertük meg, aki gyakran tudósít akelet-európai romák helyzetéről. Forgatócsoportunk kíváncsi volt, mi késztette Igort a kábítószerfogyasztással való felhagyásra és tanulmányai befejezésére.
2013-ban Igort a helyi rendőrség bántalmazta és letartóztatta. Vajon ez az esemény gyakorolt-e döntő hatást Igor elhatározására?
Ahogy mélyebbre ástunk a történetben, szoros családi kötelékekekkel és a kölcsönös támogatás hagyományával szembesültünk a közösségen belül. Találkoztunk Irmával, aki be tudta fejezni tanulmányait és elköltözött a telepről. Irma annak ellenére, hogy egy, a teleptől három kilóméterre levő lakásban lakik, a telepi közösség aktív tagja maradt.
Naponta bejár a telep közösségi központjába és képességeivel, tudásával felvértezve készíti fel a telepi gyerekeket a telepről való kilépésre. Irma Igort, többi testvérét és a telepi közösség sok más tagját segíti.
Első telepi látogatásunk alkalmával, május elején egy esőáztatta földú pocsojáiban játszottak a gyerekek. Amikor júniusban visszatértünk, az útra burkolat került és a mindenhol jelenlevő szemetet is elhordatta az újonnan válaszott önkormányzat. Irma elmesélte, ez a változás 20 évig érlelődött,de annak ellenére, hogy ottjártunkkor a csatornázás még nem működött,a harc győzelemmel zárult.
Irma Igor támogatása iránti szilárd eltőkéltsége is lenyűgözött bennünket. Igor megtalálta az erőt ahhoz, hogy hetente négy órát töltsön Magyaroroszágra való utazással azért, hogy ott befejezhesse tanulmányait és ahhoz hogy az iskolapadba 15 éves kamaszokkal üljön vissza. A benne lezajlott változás a közösség többi tagja számára is megerősítésként szolgál. Az, hogy otthonában Igor öt másik családtagjával kénytelen egy ágyban aludni és hogy ritkán jut arcmosáshoz megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez, szintén a valóság része, de Igor ezt a valóságot meg akarja változtatni.
Az Educating Igor című dokumentumfilm egy, az egyenlőtlenségek és nehézségek ellenére változó és fejlődő közösségbe enged bepillantást.
Igor és Irma nem csak saját életüket építik és gyarapítják, hanem a közösségükét is, különösen a közösség következő nemzedénének életét. Büszkék roma származásukra, kultúrális örökségükre, történelmükre és azt szeretnék, hogy közösségük megerősítést nyerjen a további épüléshez.
Igor azt mondta nekünk, semmi sem állíthatja meg és mi hiszünk neki.