szerző: Million Kassa Bekele
A közelmúltban lehetőségem volt részt venni egy Sajókazán rendezett cserkésztáborozáson, amit Franciaországból érkezett szekuláris (nem vallásos) cserkészek, név szerint Cé Cé, Oscar, Nais, és Clara szerveztek. Ez a program a francia cserkészek és a Dr. Ámbédkar Iskola együttműködésének gyümölcseként jött létre. A jól megszervezett és sikeresen lezajlott tábornak azonban előzményei is voltak. Az iskola többször próbálta megszervezni ugyanezt a programot a Magyaroroszágon működő cserkészmozgalommal együttműködve. Magam is jelen lehettem egy ilyen végül csúfos kudarcot valló megbeszélésen, amely kudarcnak egyértelmű oka volt.
A magyar cserkészmozgalom- a legtöbb más cserkészmozgalomhoz hasonlóan- a jobboldali és a jobboldali politikával egyetértő egyházi mozgalmak hatása alá került. A magyarországi nacionalista mozgalmak- nem különbözve ezzel Kelet-Európa legtöbb más nacionaista mozgalmától- át vannak itatva cigányellenességgel. Ennél több magyarázat nem is szükséges annak megértéséhez, miért vallott kudarcot a Dr. Ámbédkar Iskola és a magyarországi cserkészek közös táborszervezési kísérlete, miközben megállapíthatjuk, a magyar cserkészek között is találhatóak értelmes emberek. Sajnálatos tény, hogy az ő hangjuk el lett hallgattatva. Szerencsére a táborszervezők nem adták fel és a tábor végül egy Magyaroroszágon kívüli nagyon progresszív cserkészmozgalom elkötelezett tagjainak segítségével került megszervezésre.
A táborban tett látogatásom alatt meggyőződtem az ilyen jelleggű programok fontosságáról nem
csupán egy nyári szünidőt kitöltő foglalkozás értelemben, hanem mozgalmi keretekbe ágyazva is.
Ez akkor vált nyílvánvalóvá számomra, amikor megfigyelhettem, a művészetileg nagyon tehetséges gyerekek a cserklészek által szervezett kiszámítható és átlátható keretek között mekkora kedvet kaptak az általuk vonzónak érzett tevékynségek fáradhatatlan és kitartó gyakorlására, próbálására, tanulására. A sajókazai gyerekekkel és legelsősorban a sajókazai fiú-rapcsapattal való találkozásom megerősített ebben a vélelmemben. A művészeti tevékenységek tanulása, gyakorlása és alkotása során a részt vevő fiatalok önértékelése megváltozik, a környezetükkel az őket körülvevő világgal való kommunikációjuk az álltaluk szeretett és jól művelt művészeti tevékenység eszközeivel élve biztonságosabbá válik számukra, így jobban meg is tudják osztani érzéseiket és gondolataikat a külvilággal, ami újra csak önbizalmukat és önismeretüket erősíti.
Később a táborban résztvevő fiatalok elmondták nekem, hogy a tábort rendkívüli módon élvezték és rákérdeztek arra is, eddig miért nem kerültek megszervezésre hasonlók. Túlzás nélkül állíthatom, nem egy tábor hétköznapjait, hanem egy mozgalom megszületését volt szerencsém végigkövetni a Sajókazán eltöltött idő alatt. Egy olyan mozgalomét, amely segít a sajókazai Roma fiataloknak és másutt lakó társaiknak újrafogalmazni a bennük élő és őket körülvevő valóságot, amely ráébreszti őket a bennük rejlő lehetőségekre és erőre és amely a jövőben segíteni fogja őket a mindenkit megillető, méltó emberi életért folytaott harcukban. A most felsoroltak nem csupán ideológiai és filozófiai frázispufogtatások, hanem a mindennapi élet konkrét helyzeteinek feléismerésében és az arra való reakcióképességben történt változás, fejlődés a táborban részt vevő roma fiatalok személyiségében.
Miután megfigyelhettem, a roma fiatalok folyamatos harcát az őket súlytó intézményi ellehetetleítéssel és kirekesztéssel jó volt látni, ahogy a cserkésztábor alatt megrendezésre kerülő cserkészgyűlések egy jó pótlékkal, vigasszal tudtak szolgálni a keresű és fájdalmas tapasztalatok feldolgozására, továbbá hogy a cserkészet szellemisége képes életben tartani a rossz dolgok elleni lázadás és az önszerveződés szellemét ami annyira fontos a fiatalok életében. A Sajókazán rendezett cserkésztábor ezek magvait hintette el a résztvevő fiatalokban.
Végsősőron a legnagyobb elismerés hangján kell szólnom mindazokról, akik lehetővé tették a program megvalósulását és akik elötelezettsége és bevonódása minden képzeletemet felülmúlta. Ez egyaránt érvényes a francia cserkészekre, a magyar szerbezőkre mint Üveges Lilla, Vanda és Gábor és a résztvevő sajókazai fiatalokra is, akikről bizonyossággal állíthatom,hogy nem “csak” egy újabb csapat tehetséges fiatal, hanem akik ha megfelelő támogatást kapnak, meg fogják változtatni a világot.