Ma december hatodika van. Más-más évben, de ugyanezen a napon két, sokak által szentként tisztelt ember halt meg Ázsiában. Egyikük Miklós püspök (akit Kelet-Európa sok helyén Mikulásnak is neveznek)-1673 évvel ezelőtt, másikuk pedig; egy buddhista szent Bhimaro Ramji Ámbédkar 60 évvel ezelőtt.
Míg Szent Miklós kora társadalmának felsőbb rétegeihez tartozó szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, Ámbédkar India legelnyomottabb és legkirekesztettebb társadalmi csoportjába született bele. Európában először idén tavasszal, 125 évvel születése után emeltek neki szobrot. A szobor Sajókazán, Magyarországon található, ahol egy oktatási intézmény is el lett nevezve róla. Ámbédkar sajókazai követői az ilyen jellegű munka megkezdése számára kedvezőtlen környezet és az abból fakadó sok nehézség ellenére kitartottak iskolaalapítási és fenntartási céljuk mellett, hogy minél több ember számára hozzáférhetővé tegyék Dr. Ámbédkar és hozzá csatlakozó más, elnyomott közösségekből származó lenyűgöző értelmiségiek által kitaposott ösvényt, akik a „Méltóságot Mindenkinek” jelszóval küzdenek egy olyan társadalomért, ahol minden emberi lény emberi méltósága egyaránt fontos.
Dr. Ámbédkar India Madhya Pradesh államában született egy dalit (az indiai kasztrendszer által leginkább diszkriminált és jogfosztott társadalmi csoport) édesanyja 15.-ik gyerekeként. Az érinthetetlennek is nevezett dalit gyerekek számára kizárólag a többi kasztból származó gyerekektől szegregáló iskolák léteztek, ahol nagyon alacsony színvonalú oktatásban részesültek. A gyermek Ámbédkarnak úgy sikerült kikerülnie a szegregált iskolát, hogy édesapja a brit hadsereg indiai hadosztályában szolgált, így beírathatta fiát a hadsereg alkalmazottainak gyerekei számára létesített, brit szervezésű iskolába. A dalit gyerekeknek tilos volt az iskolapadhoz érniük, és kenderzsákokon kellett ülniük székek helyett. A vizeskorsóból sem ihattak, csak akkor juthattak vízhez,ha a tanár vizet permetezett szájukba.
Ámbédkar volt a bombayi iskola egyetlen dalit származású tanulója. Középiskolai tanulmányait házasságkötése után fejezte be – 15 évesen hozzákényszerítettek egy 9 éves „menyasszonyt”. Amikor Ámbédkar felvételt nyert az egyetemi előkészítőbe, azt az egész közösség megünnepelte. Ezután a Columbia Egyetemen és a London School of Economicson tanult egy maharadzsa által folyósított ösztöndíj segítségével.
Az 1920-as és 30-as években Ámbédkar nagyszabású erőszakmentes tiltakozást szervezett a dalitok kirekesztése ellen melynek következtében a dalitok jogot szereztek a közvízművek használatba vételéhez, illetve templomok és iskolák látogatásához. Nyilvánosan elégette azokat a hindu szent iratokat,melyek a dalitok politikai elnyomásának szolgáltattak vallási alapot.
A britek és az indiai függetlenségi mozgalom vezetői a 30-as években tárgyalni kezdtek a független India jövőbeli alkotmányáról. Ámbédkar részt vett a kerekasztal tárgyalásokon, míg Gandhi börtönben ült. A londoni fél elfogadta Ámbédkar, a dalit származású és más származási alapon elnyomott lakosság választásokon való részvételével és képviseleti jogaival kapcsolatos emancipációs tervezetét (az angol szöveg affirmatív akciót nevez meg- a ford. megj.) Gandhi közben a börtönben éhségsztrájkba kezdett, mivel nem értett egyet teljesen Ámbédkar tervezetével. Ennek hírére Ámbédkar meglátogatta Gandhit a börtönben és India későbbi alkotmánya ezen látogatás során született egyesség által teremtett egyensúlyra épült. Ámbédkar később a független India első igazságügyi minisztere lett. Dr. Ámbédkar a vallásokat az azok által sugallt társadalmi szerepek és társadalmi rétegződés mentén értelmezte ,és kemény kritikával illette hazája két legnagyobb vallását- a hinduizmust és az iszlámot- mivel úgy ítélte meg, azok támogatják a kasztrendszert, a rabszolgaságot a gyermekházasságot és a nők elleni erőszakot. Ámbédkar Gandhi kritikájától sem riadt vissza. Családjogi és más szociális vonatkozású reformtervezeteinek elfogadása a papi kaszt aknamunkájának köszönhetően hiúsult meg annak ellenére, hogy azokat több vallás több irányzata tanításának figyelmes tanulmányozásával alkotta meg azzal a céllal, hogy azok a józan ész, a tudományos progresszió, a szabadság és egyenlőség eszméinek megvalósítását segítsék elő, ne magasztalják fel a szegénységet, ne hirdessék, hogy szegénynek lenni jó.
Dr. Ámbédkar hat és fél millió követője társaságában egy nagy vallási ünnepély keretén belül vette fel hivatalosan a buddhista vallást. Ezután megírta a saját maga által is életműve központi elemének tekintett szöveget, melyet Buddhának és vallási tantételeinek (Dhamma) ajánlott. Ez a „ Dalit Biblia” ami csak Ámbédkar halála után jelent meg, mivel a szerző a nagy megtérési szertartás után két hónappal meghalt.
Dr. Ámbédkarnak sok követője van. Születésnapja Indiában államünnep és sok intézményt neveztek el róla. Ugyanakkor ellenzékének tábora is népes, mivel munkásságával az emberek egyetemes szabadságának ellenzőit és sok vallási fanatikust sikerült magára haragítania.
A Jai Bhim Közösség, Dr. Ámbédkar követőinek csoportja Magyarországon 2007-ben lett bejegyzett egyházként elismerve. Ezt az elismerést a Magyarország 2010-ben választott kormánya 2011-ben megvonta tőlük, más, a társadalom kirekesztetteivel azonosuló egyházak hasonló állami elismerésével együtt.